A gyerekeknek nincs szüksége az ovira, a szülőknek viszont igen!

Új trend a gyermeknevelésben: „kötődő nevelés”.
A gyerekeknek nincs szüksége az ovira, a szülőknek viszont igen!

Az amerikai gyermekorvos, Dr. William Sears már az 1980-as évek elején észrevette, hogy ötödik gyermekét nem tudja elérni az akkoriban általános nevelési módszerekkel, így feleségével fokozott odafigyeléssel és szeretettel próbálták kielégíteni csecsemőjük igényeit. Intenzíven figyelték a feléjük és a külvilág felé kibocsátott jelzéseit és azonnal reagáltak. Sikeresen.

Más szerzők tanulmányainak felhasználásával - akik a gyermekek szükségleteinek kielégítését, a gyermekkel szemben a lehető legreaktívabb viselkedést helyezték előre és például a bébiételektől és a babakocsi lökdösésétől tartózkodtak - alkottak egy új oktatási filozófiát: az úgynevezett „kötődő nevelést”, ezzel számos ellentmondást okozva.

Hét helyzetet tekintenek a kötődő nevelés alapjának:

1. a családi ágyban alvást (csak akkor bevinni a saját ágyba, ha szeretné, ha nem, akkor nem),

2. a hordozást,

3. a szoptatást,

4. igény szerinti alvást,

5. a szem- és a testkontaktust (már a születéskor),

6. azonnali reagálást a sírásra,

7. a kapcsolt személy kilétét (általában az anya, aki a legközelebb áll – fizikailag és lelkileg a babához)

„Most leginkább az igény szerinti és a kötődő nevelés a trend a szülők közt” – mondja a szakember. Egyik sem egy dogmatikus stílusú és közös pont, hogy van egy fontos pont amin múlik az egész sikere, mégpedig az, hogy az anya mennyire tudja feladni magát, illetve kevés melléktevékenységet tud végezni a gyermeknevelés mellett. Ezenkívül: például ha az anya épp tusol, de a gyerek felsír hogyan reagál azonnal? Valakit megbíz a családban, hogy helyettesítse?

A kölcsönös szeretet alakítja ki a kötődést. Ezen kívül arról is szól, hogy a szülő bízzon önmagában, és szakadjon el a neveléssel kapcsolatos hagyományos elképzeléstől. Az, hogy ne hagyjuk sírni, alapvető. Régebben még az volt az álláspont, hogy a gyereket nem szabad kényeztetni. A gyereknek sírni kell, mert azzal erősödik a tüdeje. Ma a szülők kötődni szeretnének és kapcsolatot a gyermekkel. A kötőtő és az igény szerinti nevelés erről szól, és ezáltal egy kötődő gyermeket nevelünk. Meglesz ettől a gyermek személyes szabadsága? Nem lesz túl közel a gyermek – egy fiatal felnőtt ki mer menni a világba úgy, hogy ne lenne anya, apa a közelben?

Igen, csak ha kimegy a világba, tudja, hogy ha bármi is történik, lesz egy kikötő, ahol olyanok várják, akik szeretik és megbízhat bennük. Ha szeretetteljes, kötődő közegben nő fel, helyén lesz az önbecslése, később a munkájában sikeresebb lehet.

„Ovira a gyereknek nincs szüksége, de nekünk igen” – mondják a szülők, akik kötődő nevelési módszerrel nevelnek. „Az igény szerinti nevelés a szülők igényeiről is szól.” A gyermeküknek az agyi érettsége rendben van, óvodába azért jár, mert meg kell tanulnia a gyermekek közösségében is viselkedni, együttműködni, esetleg vitázni – az ő szintjükön. Egyébként jó visszajelzés, amikor a gyerekek megmutatják nekünk, hogy a világ ugyan nem egy Disneyland, de otthon akár az is lehet!

Mennyire sugárzunk és teremthetjük meg az idilli nyugalmat és a szeretet a gyermek számára, ha egy stresszes munkanap után délutánra kimerülünk? Hol vannak az anya, majd a szülők igényei? 2,5 munkahelyünk van kisgyerekekkel együtt. Ez túl sok. Meg kell tanulnunk felismerni, segítséget kérni és elfogadni. Az anyák azt hiszik, hogy ők mindig azok, akiknek mindent meg kell szervezniük. Meg kell tanulnunk azt mondani, hogy nem mehet tovább. Üljünk le egyszer egy hónapban a barátnőkkel egy csevegésre. Ilyenkor fel tudunk töltődni akár egy hónapra is!

A kötődő nevelés alapelvei Dr. Sears és az API (Attachment Parenting International) megfogalmazásában:

• Készüljünk fel a várandósságra, a születésre és a szülői szerepre!
• Szeretettel és tisztelettel tápláljuk a gyermeket!
• Megbízhatóan és érzékenyen válaszoljunk a babák jelzéseire!
• Sokat hordozzuk a gyermeket!
• Aludjunk egymáshoz közel!
• Éljünk egységként!
• Ne adjuk szükségtelenül vagy túl korán bölcsödébe vagy családi napközibe a gyermekünket!
• Élvezzük a gyermeket és a családi életet!

Szerző: Galambos Dániel

Kapcsolódó cikkek

Sírnak a csecsemők az anyaméhben?

Sírnak a csecsemők az anyaméhben?

A csecsemők is sokféle tevékenységet is végeznek az anyaméhben. A legújabb kutatások szerint, még sírnak is. Igaz, csak hangtalanul és könnyek nélkül teszik ezt.

Hogyan készüljünk fel egy új háziállat érkezésére?

Hogyan készüljünk fel egy új háziállat érkezésére?

Hogyan készüljünk fel egy vadonatúj háziállat érkezésére?

A gyerekeknek nincs szüksége az ovira, a szülőknek viszont igen!

A gyerekeknek nincs szüksége az ovira, a szülőknek viszont igen!

Új trend a gyermeknevelésben: „kötődő nevelés”.